Warcraft története

Vizsgált opuszunk - hogy úgy mondjam - szülőanyja, a WarCraft 3 természetesen nagymértékben kihat a kiegészítő történeti szálára is, jobbanmondva egyenesen belőle ered itt minden. A W3 végén ugyebár hathatósan szétgyaláztuk Archimonde-ot és a Lángoló Légiót a Hyjal hegynél, mikor is az éjelfekkel befejeztük a játékot. Hasonló sorsra jutott kemény kezünk által egy bizonyos Ner`zhul nevezetű lidérc-király is, de senki nem számított arra a Gyűrűk Urás fordulatra, hogy egy ilyen lidérc főmufti azért hús-vér testét elvesztve is tovább tud élni, hogy ördögi tervét forralhassa az Icecrown hegység mélyén, a Northrend kontinens szívében. Tovább szövődött ennek következtében kedves Arthas, a Halállovag és a Illidan, a renegát éj-elf démonvadász élete is, s szinte egymás fejére taposva rohannak, hogy megtalálják Ner`zhul-t, aztán pedig megszerezzék a Fagyott Trón-t, mely emberfeletti hatalmával legyőzhetetlenné teszi a megszerzőjét. A Trón tényleges "hatalma" természetesen még titok, hogy legyen min izgulni mindenkinek. Ők voltak ugyebár a rosszbácsik, hisz Arthas és Illidan sem épp az emberszeretetéről híres, de mint minden mesében, itt vannak nekünk a jóarcok is: Furion Stormrage fő-druida és Tyrande Whisperwind hercegnő visszavonultak az Ashenvale erdő mélyére, hogy a Légió okozta sebeket gyógyítsák a bántalmazott fákon, Thrall, az ork vezér pedig elzúzott a Kalimdor Barrens keleti, dombos-völgyes területére, hogy ott népét irányíthassa - egyenlőre - békességben, míg Jaina Proudmore saját vállalkozásba fogott: Theramore szigetén citadellát épít a széteső Emberi Szövetségnek, őrtorony gyanánt... szép tőle. Hmmm... jó hosszú történeti elemzés volt, de úgy gondoltam, hogy ha már a W3 histórikai berkekben volt istencsászár, és minden bizonnyal annak a továbbgondolása is hasonlóan über lesz, akkor már rendesen tudatom veletek a helyzetet.