Őstörténet

Réges régen, az ősi időkben, több mint tízezer évvel ezelőtt öntudatára ébredt az első faj a Warcraft világban. Árnytündék építettek hazát Kalmidon vidékén. Ez az ősi nép fedezte fel a mágia létezését, s megtanulták alkalmazni azt. Olyannyira a mágiára támaszkodtak, hogy lételemükké vált, de egyszer elvetették a sulykot, melynek következtében egy démoni erő szabadult el e világban. A rettegett Lángoló Légió inváziójával ki akarta irtani a világból a mágiát. Hatalmas háború vette kezdetét, melyben a tündék a sárkányokat hívták segítségül. Az otthonul szolgáló sziget ebben a háborúban veszett örökre a tenger mélységeibe. A tündéket mélységesen megviselte e tragédia, s a bölcsek rendelkezése szerint népük többé nem nyúlhatott a mágiához elkerülendő a későbbi katasztrófákat. Az idő múltával azonban kezdtek elhomályosulni a borzalmak emlékei, s a tündék egy csoportja félteni kezdte a feledéstől a mágia tudományát. Az ősi faj száműzte őket az őshazából. Ezek a tündék kelet felé húzódtak, s megalapították Quel'Thalas királyságát, magukat pedig ettől fogva nemes tündéknek (High Elves) vallották. Emberi birodalom jelent meg Lorderan (Lordaeron) szívében, Arathor. A nemes tündék, kik ez idő tájt a benszülött trollokkal vívták kimerítő csatáikat, az emberektől várták a segítséget. E létrejött szövetségben osztották meg a tündék varázstudományukat az emberekkel. Az egyesült seregek kiűzték a vad trollokat Lorderanból. Az embereknek azonban túl nagynak bizonyult a rájuk bízott erő, s csakhamar visszaéltek a mágia hatalmával. A pusztító Lángoló Légió visszatérni látszott a világba. Tirisfal rendjének védői ugyan szembeszáltak az osztaggal, de az emberiségen a megosztottság lett úrrá, s a viszályok alatt már nem lehetett az ekkorra már igen hatalmas birodalmat egységben kormányozni. Arathor birodalma hét nemzettségre bomlott szét. Aegwynn, az Azeroth nemzetségből egy csatában legyőzte a Lángoló Légió vezérét, kinek lelke megszállta a hős születendő gyermekét, Medivhet.
A megmaradt légió a nemes ork klánokhoz fordult, akiket a rossz irányítás hamarjában fosztogató hordává tett, elveszítve sámánisztikus kultúráját. A hordát a démonok gyalogként kívánták felhasználni az emberek ellen előkészített hadjáratban. Medivh, a gonosztól megszállva megnyitotta a Sötét Átjárót (Dark Portal), s az ork invázió kezdetét vette. Medivhet fia, Khadgar, és Sir Lothar meggyilkolta. Az ork horda főhadiszállása a Blackrock Spire lett. Innen indultak a támadások Azeroth és Khaz Modan nemzetségei ellen. Lord Lothar vezetésével a túlélők északra húzódtak. Lothar nem ült tétlenül. Összehívta a hét nemzetség vezetőjét, hogy szövetkezzenek az orkok ellen. Megalakult a Lorderan Szövetség. A hajdani birodalom újra egyesülni látszott. Az ork hordavezér, Ogrim Doomhammer flottája kikötött Lorderan partjainál, majd elfoglalta a nemes tündék királyságát, Quel'Thalast. A Szövetségesek sikeresen megállították a hordát, s ostrom alá vették az ork főhadiszállást. Sir Lothar elesett a csatában. Azonban a Sötét Kapuhoz húzódó ork sereg maradékát a Kapuval együtt elpusztították. A kívülálló orkok menedéket kaptak Ner'zhul neve az orkok közt sokat mond. A nagyhatalmú sámán képes volt újra megnyitni a Sötét Átjárót. Célja egy ikerkapu nyitása volt, melyhez Azerothban őrzött erekjéket kellett ellopatnia. Hogy biztosítsa tervét, összehívta a megmaradt klánokat. A Szövetségesek azonban előbb léptek. Átkeltek a démoni kapun, s Draenor földjén vívták a döntő csatát a klán hordákkal. Ner'zhul azonban megnyitotta az Ikerkaput, de kevésnek bizonyult kezelésére. Hatalmas erő szabadult fel, mely elkezdte a világukat felemészteni. A Szövetségesek lezárták a Átjárót, így Azerothot elkerülte a vég, a hősök azonban csapdába estek. Draenor világa a homályba veszett.Az emberek fogságában nőtt fel egy ork. A neve Thrall. Sikerült megszöknie a rabságból, s maga köré gyűjtötte a klánokat. Kialakította az új hordát, majd a szövetségeseknek rontott. Az emberi vezetés láthatóan meggyengült, az orkok pedig egyre erősebbé váltak azáltal, hogy Thrall, a távolbalátó vezetése alatt kezdték újra felvenni őseik sámánisztikus kultúráját.
Míg a két faj egymással vívja kimerítő csatáit, egy új ellenség tűnik fel a színen. A démoni erők rég várt inváziójukat indítják a világ ellen, hogy elpusztítsák azt. A Lángoló Légió visszatért.
A jeges északon Ner'zhul szelleme - a démonoktól kapott hatalom fogságában - tovább él. Lidérc-királyként vezeti seregét a Légió szolgálatára. Borzalmas serege pestist és halált visz mindenüvé. Az emberek nem mérik fel a veszély nagyságát. Arthas herceg azonban hősiesen harcol az Élőhalott Ostor ellen, azonban egyedül gyengének bizonyul. A gonosz megszállja őt, s a herceg hazatérvén megöli atyját, Terenas királyt. A démoni erők lerombolják a fővárost, Dalarant. Egy próféta szavára hallgatva Thrall vezetésével a Horda átkel a nagy tengeren nyugatra, Kalimdor földjeire, ahol Lorderan túlélői és az ork sereg szövetségre lépnek. Az eddig megbúvó árnytündék felismerik a Légió erőit, s felébresztik többszáz éves álmukból a druidákat, majd a kritikus pillanatban csatlakoznak a szövetségesekhez, hogy megvédjék a misztikus Világ Fáját. A Warcraft világában most először jött létre szövetség az összes faj között. A sötét démoni erők egymásra utalták e világ népeit, s az új szövetség immár győzelmet arathatott A gonosz lidérc király, Ner'zhul a Jégkorona gleccser belsejében raboskodik, a fagyos Északvég országának mélyén. Bár a volt ork sámán már elhagyta a fizikai létsíkot, a lelke még tovább él, örökké a kiutat keresve jeges börtönéből. Ahogy a történet folytatódik, kiderül, hogy az árnytünde felkelő, Illidan, és az áruló Halállovag, Arthas is a Jégkorona gleccsert és a benne rejlő titokzatos erőket keresi. Mivel senki sem tudja biztosan, hogy mi rejlik a jeges sírkamrában, a Warcraft népeinek most érintetlen földeken kell átkelniük, és sok új ellenséggel kell szembenézniük, hogy megfejtsék a titkot, és megmentsék Azerothot a sötétség erőitől...